Síelők köreiben sokat hallhatjuk, hogy milyen szép a telemark ív, hogy a síléc a telemark ívén fordul, de hallhatunk a telemark technikáról is. A síugrás versenyszámainak közvetítésénél is szó esik a telemark pozícióról, de valójában mit is takar ez a fogalommá nőtt szó, név: telemark?

Telemark egy tartomány neve Norvégia déli részén, ahonnan a síelés, mint szabadidősport és szórakozás útjának indult a nagyvilágba.

A sífelszerelés kezdetben mint közlekedési eszköz volt használatos, elsősorban vadászatok és háborúk során. Az első versenyek is a katonaságon belül kerültek megrendezésre (pl.: Wasa futás). 1750 körül alakultak az első síklubok és 1767-ben rendezték az első katonai versenyt.

Telemark az 1800-as évekre vált központjává a síelés minden tudományának. Innen származnak az első olyan sílécek, melyek ellentétben az akkor széles körben elterjedt hosszú, egyenes lécekkel, rövidebbek és piskóta alakúak voltak. Ez a forma rendkívül hasonlatos a mai carving lécek kialakításához, tagoltságához. Ezt a piskótaformát nevezzük a mai napig a lécek telemark ívének.

Minthogy az akkori felszerelések még elsősorban a közlekedés szolgálatában álltak, így szükségszerűen bármely terepen és körülmények között használhatónak kellett lenniük. A bőrből készült kötéspántok a szintén bőrből készült bakancsokat csak az orr részüknél rögzítették a léchez. Ennek köszönhetően a sarok szabadon mozgott, ami alkalmassá tette a felszerelést a sífutásra és lesiklásra egyaránt. A sokoldalú felszerelés széles skálát nyitott a mozgástechnikák fejlődésének.

Telemarkból származik a sísport összes alaptechnikája: a párhuzamos lécvezetés avagy a krisztiania – a mai alpesi sítechnika, és maga a telemark technika.

 A Telemark-i technika és stílus legszembetűnőbb ismertetőjele, hogy a síelő minden ívben féltérden állva, támadóállás szerű támaszhelyzetben kanyarodik. Ez a tartás ismerős lehet a síugrók landolási technikájából. Ezt nevezzük telemark pozíciónak. A pozíció kanyaronkénti váltása lágy harmóniával ajándékozza meg ezt a táncszerű mozgásformát

 Telemark_1

A felszerelés kreatív használatának köszönhető a mai alpesi sítechnika kialakulása is. Párhuzamos lécekkel, a sarkakat a lécen tartva gyors irányváltások váltak lehetővé, így alakult ki a mai szlalomozás technikája.

Telemark tartomány bölcsője volt a síelés minden mai szakágának: sífutásnak, biatlonnak (sílövészet), síugrásnak, szlalomnak, sítúrázásnak és magának a telemarknak.

 

©Tumbász Gergő

Sondre Norheim és Fridtjof Nansen

 

Sondre Norheim a modern síelés atyja. A Telemark tartományban fekvő Morgedal-i völgy legjobbja volt. Akrobatikus és félelmet nem ismerő síugró és síelő. Saját maga készítette léceit ívelt oldaluk különböztette meg az akkoriban használatos lécektől, melyeket mások számára készített.

1866-ban megnyerte az első írásos emlékekben is szereplő síugró versenyt, valamint itt mutatta be először nagyobb közönség előtt az általa oly briliánsan kivitelezett sítechnikákat (telemark, krisztiania).

1868-ban Norvégiában már szinte mindenki ismerte nevét. Több helyen bemutatta és oktatta sítechnikáit, megismerték sarokkötéseit, ívelt léceit. Neki köszönhető, hogy a síelés nagyobb tömegek számára szórakozást nyújtó szabadidős sporttá lett.

1884-ben Amerikába emigrált és ott folytatta munkásságát. Ennek következménye, hogy Amerikában a mai napig jobban fennmaradt a telemark stílus, mint a világ más területein.

A világ többi részét Fridtjof Nansen norvég felfedező ismertette meg a síeléssel.

1888-ban elsőként szelte át síléceken Grönlandot, s az útjáról több nyelven megjelent könyvek elindították a síelés, a „sportok sportja” valódi tömegsporttá válását a világon.

 

A szakágak szétválása

 

A síelés technikái 1896-ban, a millecentenárium idején jutottak el Európába. Ekkor rendezték az első „lábszánkó” versenyeket Európában, melyeket a norvég sportolók hatalmas fölénnyel nyertek, jócskán maguk mögé még utasítva még az Osztrák Alpok lakóit is. A versenyeken a legkedveltebb számok a szlalom, a síugrás és a sífutás lettek. Míg ennek köszönhetően ezek az ágak mindinkább előtérbe kerültek és rohamosan fejlődésnek indultak, a többi ág – köztük a telemark – háttérbe szorult, és ott lassabban fejlődött tovább. A síelés végleg különböző ágakra szakadt, természetesen különböző felszerelésekkel: síugrás – hosszú, széles, egyenes lécekkel; sífutás – hosszú, rendkívül vékony lécekkel; alpesi síelés – rövidebb, ívelt lécekkel.

A telemark csak nyomaiban maradt fönn: a síugrók és a sífutók felszerelésének szabadon mozgó, lerögzítetlen sarkában.

Az 1970-es években Amerikában újra reflektor fénybe került ez a látszólag feledésbe merült stílus, majd ismételten útjára indult, hogy hazataláljon. Ma már egyre népszerűbb szabadidő- és extrémsport Európában és Skandináviában is.

 

Sítúrázás

 

 A felszerelés mai napig megőrizte sokoldalúságát, így alkalmas hosszabb sítúrák, és a tömegtől távoli extrém vagy éppen meghitt szűzhavas síelésekre. A léc talpára rögzített fóka – szintetikus szőrme, mely csak menetirányba csúszik – segítségével érintetlen lejtőket, sílifttel elérhetetlen csúcsokat mászhatunk meg. A mély havas lesiklásokkor mozgásunk harmóniáját a szűzhavas  lejtő  hullámzásával 

Sítura 
fejelhetjük meg. A szél simogatását csak a kanyarokban szembe fröccsenő porhó törheti meg. Hullámozva meríthetjük magunkat újra és újra bele a tiszta, fehér, könnyed élvezetbe.

 

Telecarving

 

A technikai fejlődés vívmányai nem kerülték el a telemarkot sem, így az extrém carving lécek is részévé váltak a felszerelésnek. Ezekkel a rövid, kis rádiuszú lécekkel élesen húzott, kerek íveket síelhetünk, melyek extrém bedőléseket tesznek lehetővé. Így egy-egy kanyarban jóformán a földre fekhetünk, majd az ív végén ebből felállhatunk, és így kezdhetjük a következő ívet. 

 Telecarving

Az ősi telemark és a modern carving ötvözéséből született legmodernebb telecarving technika a nemzetközi porondon elsőként magyar előadás keretein belül mutatkozott be. A technika és kidolgozott oktatási módszere 2003. januárjában debütált az INTERSKI-n, a síoktatás világkongresszusán.

 

©Tumbász Gergő

A telemark versenyzés gyökerei Skandináviába, a sísport kezdeti lépéseihez, az 1800-as évekig nyúlnak vissza. Az első telemark versenyek távolsági versenyek voltak, melyek magukba foglalták a hegyekre mászást és a lesiklást. Mivel akkoriban sípályák nem léteztek, a lesiklást akadályok nehezítették: erdők, buckák, ugratók.

Az egykori telemark versenyek alapot szolgáltattak a mai sísport széles körű verseny- és szakág repertoárjának. Mára az erdőkben való síelést felváltotta a versenykapuk közötti nagy sebességű száguldás, a háztetőkről való ugrálást manapság már sírepülésnek nevezik, a felfelé haladást pedig sífutó- vagy sítúra versenyként rendezik meg.

Az egykor itt-ott feledésbe merült telemark sísport azonban saját, modern versenyszámokat is kialakított. Ma a telemark az egyetlen versenysport a síelés területén, mely tartalmazza mindhárom szakág: lesiklás, sífutás, síugrás ismertető jegyeit. Ebből adódóan a telemark szakág versenyzői készség szintű, sokoldalú sítudással kell, hogy rendelkezzenek. A legtöbb versenyző más szakágakból érkezik ebbe az összetett világba.

Ma a telemark versenyzésnek saját rendszere van kupaversenyekkel és pontszerző versenyekkel. A legrangosabb versenyek a Világkupa és a Világbajnokság. Ez utóbbit kétévente rendezik. A telemark-társadalom ma már egyre több versenyszámban és stílusban rendezi versenyeit, de a nemzetközi szövetség (FIS) által megállapított és elfogadott szabályrendszer szerint három hivatalos versenyszám létezik: telemark óriás műlesiklás, klasszikus sprint és klasszikus telemark. Ami minden versenyszámban közös: a versenyzőknek telemark stílusban kell versenyezniük.

 

Telemark óriásműlesiklás

 

A versenyt a hagyományos óriás műlesikláséhoz hasonló, de kötelező ugratókkal nehezített pályában rendezik. Az ugratóknál megfelelő távolságban vonal jelzi az ugrás minimális távolságát. A versenyző idejét mérik a pályában, de ezen kívül számít az ugrások kivitelezése és távolsága is. Minden hiba egy büntetőmásodpercet von maga után. Hibának számít minden nem tökéletesen telemark  stílusban  húzott  ív, ha

Telemark-oriásmű 
a versenyző nem ugrik túl az ugratók utáni minimum vonalon, vagy ha nem telemark pozícióban landol. A mért idő és a büntető másodpercek adják a versenyző által teljesített időt. A versenyt két futamban rendezik.

 

Telemark sprint

 

Ez a versenyszám három részre tagolt pályában zajlik. Először az óriás műlesikláshoz hasonló pályaszakasszal kezdődik, a már leírt szabályokkal. A második részben lesiklás közben a versenyzőnek 360°-ban meg kell kerülnie egy jelet (sárga zászlós kapu, kör alakú káddal körbevéve), majd a célig sífutással kell eljutnia. A sífutás távolsága kb. 200 m.A versenyszámot két futamban rendezik és a jövőben talán olimpiai versenyszámként is viszontláthatjuk.

 

Klasszikus telemark

 

„A telemark versenyszámok királya”. Ez a versenyszám óriási erőfeszítéseket követel a versenyzőktől a hosszú pálya, valamint az akadályok nehézsége miatt. A versenyzőknek először a super telemark pályarésszel kell megküzdeniük, ahol a sebesség hatalmas. Ezt a részt követi az óriáspálya, majd a sífutó szakasz. A pályát nehezíti még két ugrató, ahol a versenyzőnek 30 m-nél távolabb kell repülnie, illetve két 360°-as forduló. A sífutó szakaszt is akadályok tarkítják, többnyire buckák. A teljes pálya összideje – büntető másodpercek nélkül – több mint 5 perc is lehet.

 

Nemhivatalos versenyszámok:

Telecross

 

A nemhivatalos versenyszámok között, fesztiválokon rendezik a sícross és boardercross e rokonversenyszámát. Egy kijelölt akadálypályán, mely ugratókat, éles, bobpálya szerű kanyarokat tartalmaz, egyszerre négy vagy több felvértezett telemark versenyzőt indítanak a küzdelem útjára. A gladiátorviadalokhoz hasonlatos futamot az első beérkező nyeri. A verseny a szó szoros értelmében kieséses rendszerű. Jellegéből adódóan maximális védőfelszerelés kötelező: bukósisak, gerinc- és vállvédők… stb.

 

Free-style, akrobatikus telemark

 

A telemark leglátványosabb, és a nézők körében legkedveltebb extrém versenyszáma. A félcsőben és big-air ugratókon rendezett megmérettetésen a szaltóiért, grab-jeiért, és azok kivitelezéséért legtöbb pontot kapó versenyző viszi el a pálmát.

 

©Tumbász Gergő

Sílécek telemarkozáshoz

 

Valójában ma már nehéz különbséget tenni telemark és alpesi sílécek között. Kialakításuk, felépítésük szinte megegyező, épp ezért nagyon kevés cég gyárt kifejezetten telemark sít. Ezek a „telemark” lécek megegyeznek valamelyik alpesi léccel, csak a design speciális, valamint az áruk magasabb. Az alpesi lécek kiválasztásának szempontjai alapján kiválasztott léc tulajdonságaihoz hangoljuk telemark kötésünket, cipőnket.

Telemarkozáshoz bármelyik alpesi léc felszerelhető megfelelő kötéssel. A kötés felszerelésének helye azonban függ attól, hogy mit akarunk csinálni. Túrázni? Versenyezni? Természetesen vannak általános szabályok, de a felszereléshez kérjük szakértő segítségét, tanácsát. Figyeljünk arra, hogy a gyári platnival szerelt funcarving lécek nem biztos, hogy kompatibilisek a rájuk szerelendő telemark kötéssel vagy annak emelvényével!

 

Pálya sínek maximum testmagasságú lécet válasszunk, kb. 16-20 m-es rádiusszal. Ezek a lécek könnyedén fordulnak szűz terepen, keményebb pályán jó éltartásúak. Ezek az ún. allround sílécek.

 

Túra sínek bármely allround sí megfelel. Haladók kereshetnek testmagasságuknál 5 cm-rel hosszabb sít, így a szűzhavas területeken nyernek egy kis felületet, ami könnyebben felsiklik a felszínre. Ami még jobb megoldás, a kifejezetten off-piste sílécek, melyek extra szélesek, így nyújtanak nagyobb felületet a síző számára.

 

Telecarving sínek a funcarving technikai elemeinek megsíeléséhez megfelelő, funcarving lécet keressünk. 11-14 m-es rádiuszú síléccel abszolút vágott íveken tudunk száguldani, és egy 11-12 m-es rádiuszú léccel biztosan síelhetünk body-carving technikát. Ezek a felszerelések a nagy élszögek miatt megkövetelik a magas, minimum 4 cm-es emelvényeket. Ha módunkban áll, lehetőleg ne hagyományos leszorítós kötéssel szereljük ezeket a léceket. Egy kábeles kötés nagyobb stabilitást ad a szabad saroknak extrém helyzetekben.

 

Free-style vagy akrobatikus telemark sínek a strapabíró twin tip léceket ajánljuk. Mivel ezek a lécek mindkét végükön csőr kialakításúak, előre és hátrafelé is síelhetünk velük. Ez jól jön a félcsövekben és ugratókon. Bírnak minden mutatványt és azok esetleges „balszerencsés” kimenetelét is. Testmagasságunknál rövidebbet válasszunk.

 

Verseny sínek óriás műlesikló léc ajánlott. A telemark versenyek felszerelését szabályozzák, így a kötés magassága és fajtája az aktuális szabályokhoz kell, hogy igazodjon. Mivel egy-egy versenyszámon belül többféle feladatot kell a versenyzőnek végrehajtania (lesiklás, ugratás, sífutás), a versenyszámok megkövetelik a sokoldalú felszereléseket.

 

 

Telemark kötések

 

A telemark síkötések, funkciójukat tekintve, két lényeges dologban térnek el az alpesi kötésektől. Az egyik, hogy csak a sícipő elejét rögzítik a síléchez, a másik, hogy nagyrészt nem oldanak le esés esetén. A telemark kötések lényegesen szélesebbek is az alpesi kötéseknél. Ez utóbbi tulajdonságuk jelentősen befolyásolja a telemark, még inkább a telecarving felszerelésének összeállítását. A piacon többféle megoldás közül válogathatunk, de két alapmodell létezik: az egyszerűbb leszorítós vagy „három pontos” kötések, és a ma már jobban elterjedt kábeles kötések különböző variációi. Minden esetben figyeljük a kötésen feltüntetett jelzést (általában kis nyíl), mely az aszimmetrikus talpprofil külső oldalán található! Fordítva ne lépjünk a kötésbe! Az automatakötések már szimmetrikusak, azoknál ez a probléma nem áll fenn.

 

A három pontos kötés a legegyszerűbb telemark kötés, mely nagyon hasonlít az egykor használt sífutókötésekre. A kötés egyetlen, a cipő elülső részére formált talpprofilból, a leszorító patkóból és a kakasból áll. A talpprofil egyrészt oldalirányban támasztja a cipőt, másrészt az elülső részében található három fémtüske (3 pont), mely a cipő talpában elhelyezett három furatba illeszkedik, rögzíti a cipőt, így az nem tud hátrafelé kicsúszni. A telemark cipőt ebbe a profilba  szorítja  bele  a leszorító  patkó,  mely

3 pontos kötés 
fentről feszül rá a cipő csőrére. A leszorító patkót végül a kakas rögzíti, mely a patkó lenyomása közben ráakad annak erre a célra kialakított végére. A kötéshez hozzátartozik a külön részként a sarok alá szerelt taposó, mely egyben a sarokemelőt is magában foglalhatja.
 

 

 A kábeles kötések már valamivel bonyolultabb modellek, de valójában ezek is az ősi síkötések továbbfejlesztett változatai. A talpprofil, a leszorítós kötéstől eltérően, nem tartalmaz kakast, fémtüskéket, leszorító patkót, helyette a profil elején egy fém áthidalót találunk, amely alá becsúsztatjuk telemark cipőnk csőrét. A profil oldalaiból egy rugókkal ellátott kábel indul a sarok felé, amely a sarokrészt körbefogja. Ezt a kábelt egy csattal pattinthatjuk fel a cipőre, mely azt beszorítja az elülső profilba.

 K'beles k0t;s

 

A kábelek feszítésének számtalan variációja létezik: sarok csatos, elöl csatos, oldal csatos, a legújabb modellek pedig kábel helyett már merev rudakkal készülnek. A kábeles kötések súlyukat tekintve valamivel nehezebbek, de az elemelkedő saroknak nagyobb stabilitást adnak, ezáltal a sí könnyebben vezethető. A rugós kábelek erejének köszönhetően a kötésbe csatolt cipő elemelkedik a saroktaposóról, de ez a hatás nem zavaró és nem befolyásolja a szabad mozgást.

 

A két alapmodell vegyítéséből született az egyik legjobb túrakötés: a hagyományos leszorítós kötést felszerelték egy sarkat stabilizáló, könnyen leszerelhető kábellel. Ennek köszönhetően a hosszú felfele utak során a kábelt lekapcsolva, könnyű leszorítós kötést használunk, de a lefele rohanó terepsíeléshez visszaszerelve, egy stabil kábeles kötés segíti haladásunkat.

 

Leoldós kötések és platnik: A telemark kötések legnagyobb része nem old le esés során, mégis kevésnek mondható az ebből adódó balesetek, törések száma. Ennek legfőbb oka, hogy az egyetlen ponton rögzített, elülső harmadában rugalmas cipő annyi mozgásteret enged a hosszú sílécnek, hogy mielőtt az komoly sérülést okozhatna, kimozdul, és nem feszíti meg a lábakat. Azonban a kockázat csökkentése érdekében a gyártók nekifogtak a leoldás problémájának megoldásához. Ma már találunk a piacon leoldani képes emelvényeket, kötéseket, melyek tökéletesen megfelelnek a biztonság legmagasabb elvárásainak. A leoldó mechanizmussal gyártott kötések némelyikében automata síféket is találunk, mely lényegében ugyanúgy működik, mint az alpesi kötéseknél, a különbség csupán annyi, hogy itt a kötés válik el a platnitól, és 

 

Leoldhat= k0t;s

Leoldhat= platni

ez oldja ki a féket. Természetesen ezen kötések súlya jelentősen nagyobb, mint az egyszerűbb telemark kötéseké.
 

A modern technikának és anyagoknak köszönhetően elkészültek az első automata telemark kötések, melyek kívülről semmilyen eltérést sem mutatnak a mai alpesi síkötésektől. Felépítésük is hasonló: orrkötés, automata farkötés és a két részt összekötő platni. A különbség csupán annyi, hogy a platni két beépített tengely mentén hajlik az első egyharmadában, valamint, mint minden telemark kötésnél, itt is csak az orrkötés van a léchez rögzítve. Ezek a kötések természetesen beállításnak megfelelően leoldanak erőhatás következtében. Furcsa érzést csak a sarokra helyezett plusz súly okozhat (farkötés a cipőn).

 

A carving léceknek köszönhetően ebben a szakágban is megjelentek az egyre magasabb, kötés alá szerelendő emelvények. A telemark kötés és cipő amúgy is jelentős talpszélessége eddig is megkövetelte az emelvények használatát, mellőzésük a lécnél centiméterekkel szélesebb cipő leakadását okozhatta a kanyarokban. Ezekbe az emelvényekbe már leoldó mechanizmusokat is tudnak építeni. A magas emelvények a funcarving technika kedvelői között, a jelentős élszögek miatt esetenként 8-10 cm magasra nőttek. Ez természetesen az erőkart is megnöveli a térd és a sí talpa, éle között, mely elősegíti a lécek stabil élen tartását, de vigyázat: az erő visszafele is hat!

 

Mivel a telemark kötések nagy része nem old le, illetve az automata sífékek elhelyezése problémát jelent, a legegyszerűbb megoldás a síléc elvesztésének elkerülésére a világszerte elterjedt szökevénypánt. A kötések talpprofiljához fűzött zsinórt vagy drótot egy kapoccsal a cipőn található, erre kialakított fülbe kapcsoljuk. Bőr cipő esetén egyszerűen a fűzőkbe akasztjuk, vagy ha elég hosszú a zsinór, a lábszárunk, bokánk köré csatoljuk. Használata minden síterepen kötelez?!

 

A sarokemelő a sítúrázás nélkülözhetetlen kelléke. A telemark kötéseknél általában beszerelhető vagy tartozéka a gyári saroktaposónak a felhajtható támaszték, mely a fölfele mászások során tartja a sarkat, így meredek emelkedők legyőzése során is kíméli az Achilles-ínt. Néhány kötésnél többmagasságú beállításból is választhatunk, így az emelkedő szögével összhangba hozhatjuk „lépcsőnket”.

 

 

Telemark cipők

 

Mint a havas sportokban mindenütt, a cipő a telemark felszerelésnek is talán legfontosabb eleme. Közvetett összeköttetést biztosít a léc és a síelő között. Telemark cipők készülhetnek bőrből és műanyagból, csatokkal, fűzőkkel és ezek kombinációival.

A lehető legjobb összeköttetés és a kényelem szempontjából mindenkinek magának kell kiválasztania a számára legmegfelelőbb telemark cipőt, figyelembe véve azt a lényeges kérdést: Valójában mit szeretne csinálni? Túrázni, versenyezni, pályán vagy terepen síelni? Lényeges az is, hogy ebben a cipőben később egy vagy több napot is el kell töltenünk.

Ami biztos: egy műanyag telemark cipő sokkal kényelmesebb, mint bármely alpesi sícipő. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy hajlik az eleje, így mozgásteret enged a lábfej elülső részének és a lábujjaknak. Ennek köszönhetően még a láb is kevésbé fázik a hideg napokon.

A telemark cipők szabványnak megfelelő talpkialakítással készülnek, mely előre túlnyúlik a cipőn, egy 1,5 - 2 cm-es csőrt formálva a cipőnek. A cipő orránál a talp felől 3 furatot találunk, melyekbe a leszorítós kötések 3 tüskéje (3 pont) illeszkedik.

 

 A bőr cipők valamivel a boka fölé érő, háromnegyedes merevített szárral, valamint speciális „VIBRAM” talppal készülnek. Ezek a talpak elkopás esetén könnyen cserélhetők az ezzel foglalkozó cipőgyártó, -javító műhelyekben. Anyagukból adódó rugalmasságuk miatt nagyon könnyen hajlik elülső részük. Ez előnyös a szűzhavas terepeken, mert emiatt kevéssé akadályozzák a hátul lévő sí csőrének felfutását a  friss  hó

Bőr bakancs 
felszínére. A fűzős bőr telemark cipők a legrégebbi, hagyományos modellek. Leginkább a hagyományokat tisztelő telemarkosok körében elterjedtek,
 

A csatokkal készült bőr telemark cipőt finom állítási lehetőségeinek köszönhetően egyszerűen illeszthetjük lábfejünkre, de kevésbé követi lábunk formáját, mint a fűzős cipő.

A csatokkal és fűzővel szerelt bőrcipő nagy stabilitást adnak a bokának a cipőben, és a fűzőnek köszönhetően tökéletesen ráidomul a lábfejre. Nagy előnye, hogy a fűzőt nem kell teljes erőből megfeszíteni, így véletlenül sem szorítjuk ki lábujjainkból a vért, míg az egyszerű, fűzővel ellátott cipő esetében a boka megfelelő rögzítése érdekében nagyon szorosra kell húzni a cipőt, külön szabályozási lehetőségek nélkül.

A bőrből készült telemark cipőket csak túrázásra és szűzhavas síelésekre ajánljuk, kemény pályákon az anyag puhaságából és a talp torziójából adódóan nem tartanak kellőképpen.

 

A műanyag telemark cipők már a modern ipar vívmányai. Nagy választékban készülnek magas és háromnegyedes szárral, csatokkal és fűzővel, valamint a sícipőkhöz hasonlóan, különböző keménységi fokozatokból is válogathatunk. Két fő részük az alpesi cipőkhöz hasonlóan a belső és külső cipő. A hőszigetelő és kényelmes belső cipők fűzővel vannak ellátva, melynek segítségével azt tökéletesen a lábfej formájára tudjuk igazítani. A külső műanyag héj maga a merevítést adó egység, mely bizonyos pontokon állítható: a szár oldalirányban illetve előre dönthető. Szembetűnő sajátossága a lábfej elülső egy harmadában beépített, a cipő

Műanyag bakancs 
hajlékonyságát, rugalmasságát biztosító, harmonikaszerű, lágy műanyagcsukló. Ennek köszönhető, hogy — a sítúra felszerelésektől eltérően — itt nem emelkedik el a teljes cipőtalp a síről, csak a sarok. A talp elülső része a kötéssel együtt a léceken marad, lehetővé téve a sí tökéletes irányítását. A műanyag telemark cipők előnye, hogy sokkal kevésbé kényesek, kevesebb ápolást igényelnek. A bőr cipők anyagából adódó torzió is jelentősen csökken, így akár keményre kifagyott sípályákon, versenypályákon is stabilan, élén vezethetjük telemark léceinket  
 

 

Felszerelés összeállítási segédlet - Mit, mivel használjunk, és mivel ne?

 

A bőr telemark cipőt ajánljuk:

  • Elsősorban túrázóknak, könnyű anyaguk, túrabakancsszerű felépítésük miatt. Egy könnyű túra síre szerelt leszorítós kötéssel a legkönnyebb túrafelszerelést tudhatjuk magunkénak.
  • Leszorítós kötésekhez. Ezek kellőképpen rögzítik a cipőt a lécre, működésükben nem okoz zavart a cipő viszonylagos lágysága.
  • Lágy kábelekkel készült kötésekhez, mert ezeknél a rugalmas kábel jól tudja követni a cipő mozgását, deformálódását.
  • Oktatástechnikai szempontból minden haladó telemarkos élezés technikáján képes javítani, ha akár csak egy napot is síel bőr cipőben.

 

A bőr telemark cipőt nem ajánljuk:

  • Teljes sarokprofillal készült kötéshez, mert a túl lágy cipőről mozgás közben a sarokrész könnyen leesik, a cipő kiesik a kötésből.
  • Olyan kábeles kötéshez, melynek talpprofil oldalain csak kis karmok tartják felülről cipőnket a kötésben, teljes áthidaló helyett. Ezek a karmok tökéletesen tartanak egy műanyag cipőt, de a puha bőrt megrongálják, és a cipő kipattan a kötésből.
  • Automata kötésekhez, mert a merev kötés működését a lágy, teljes egészében rugalmas cipő megbízhatatlanná teszi. Ezekből a bőr cipő könnyen kieshet.
  • Funcarving felszerelésekhez, illetve magas emelvényekhez. Ezekben az esetekben a megnövekedett erőkarnak köszönhető erőhatásoknak a cipő nem tud ellenállni, talpa elcsavarodik.

 

©Tumbász Gergő

A telemark technika kezdőinek oktatásában 4 csoportot különböztetünk meg, mozgás tapasztalatuk szerint:

  • Teljesen kezdők
  • Sífutók, sítúrázók
  • Alpesi síelők
  • Snowboardosok

 

Teljesen kezdők:

 

Teljesen kezdők azok, akik még sosem álltak sílécen, vagy más havas sporteszközön. Számukra minden új, ami csúszik, siklik. Oktatásuk szempontjából, meghatározó minden lépés, és azok technikai időzítése.

 

Sífutók, sítúrázók, alpesi síelők és snowboardosok:

 

Már nem tartoznak a kezdők kategóriájába, mert rendelkeznek a telemark technika részét képező mozgásélményekkel: siklás, egyensúlyozás, terhelés, forgatás, élezés.

Oktatásuk szempontjából a mozgásformák hangsúlyozottságának tekintetében van különbség.

A sítúrázók, sífutók számára nem ismeretlen a szabad sarok élménye. A snowboardosok (alpin deszkások) számára ismert a lábak eltolt helyzetű tartása. Az alpesi síelők számára pedig csak a fordított tartás és eltérő terhelés jelent újdonságot.

 

Oktatási segédeszközök

 

Az oktatás menetét segédeszközökkel, játékos feladatokkal tesszük érdekessé, szórakoztatóvá, de a telemark alaplendületig a síbotokat nem használjuk. Ez segíti az egyensúlyi helyzet könnyebb megtalálását és megtartását, valamint a mozgásformák helyes elsajátítását. A bothasználat csak a megfelelően végrehajtott alaplendület után épül be az oktatásba, a rövid- vagy hosszú lendület tanulásakor.

Használható eszközök:

  • Rúd
  • Kötél
  • Labda
  • Netz stanglik
  • Bóják

 

Hóeke nélkül

 

A hóekét csak az egyenes siklásnál, hóekecsúszásként iktatjuk be az oktatásba, hogy a későbbiekben tanítványunk a szűkebb helyeken (felvonósor, erdei utak) is biztonságosan közlekedhessen. A kanyarodás és ívelés technikáinak oktatásához nem használjuk, mert a szögben nyitott lécek a technikai továbblépést akadályozzák, és a későbbiekben problémákat vetnek fel a mozgás harmonikus kivitelezésében. A hóekével gyakorolható, hagyományos értelemben vett forgatás a telemark technikában nem létezik. A forgatást a felsőtest és a csípő összehangolt munkája végzi.

 

TEMATIKA

 

Léchez szoktatás

 

A legfontosabb rész bármely oktatási csoport számára. Az áttanulók sokkal gyorsabban, és nehezebb körülmények között is könnyedén kivitelezik a gyakorlatokat. Mindig az adott csoport számára legidegenebbnek számító mozgás elemet hangsúlyozzuk az oktatásban.

 

Terep (kezdők számára):

Teljesen sík, vízszintes terep, ha van rá lehetőség, a pályától elkülönített, védett terület.

 

Cél:

  • A felszerelés (lécek hossza, súlya, és a szabad sarok) megszokása.
  • Az egyensúlyi helyzet megtalálása, megtartása.
  • A helyes testtartás felvétele

 

Gyakorlatok helyben:

(Az alpesi technika oktatásában alkalmazott gyakorlatokon kívül).

  • Guggolások (sarok elemelkedik).
  • A lécek váltott előre-hátra csúsztatása, sarok elemelése a lécről.
  • Behelyezkedés.
  • Lábtartás cserék, pozícióváltás.
  • Pozícióváltások ugrással.
  • Esésből való felállás (szabad sarok – több lehetőség).
  • Helyben fordulások

 

Helyváltoztatásos gyakorlatok:

(Az alpesi technika oktatásában alkalmazott gyakorlatokon kívül)

  • Hegymenet: ”lépcsőzés", "halszálka".
  • Játékok: futóversenyek, fogók, akadálypályák.
  • Sífutás és technikái

 

Telemark alaptartás, -pozíció

 

Az egyik síléc előretolásával haránt terpeszbe helyezkedünk, térdeinket enyhén hajlítva súlypontunkat lejjebb helyezzük, ezáltal a hátul lévő lécről elemelkedik sarkunk. A hátul lévő cipő orra és az elöl lévő cipő sarka között, egy cipő távolság legyen. Az elöl lévő lábat telitalpon, a hátul lévő lábat csak a talp elülső részén illetve az ujjpárnáinkon terheljük. A súlypont viszonylag mélyen helyezkedik el, a terhelés a két sí között egyenlőn oszlik meg. A lécek csípőszélességben, párhuzamosan nyitottak.

A csípő, törzs és a vállak, valamint a tekintet a menetirányba néznek. A hasizom feszes, a hát ívelt, a karok lazán hajlított helyzetben elől vannak, a tenyér lefelé néz.

 

Egyenes siklás

 

Az egyenes siklást csak az egyensúly és a léchez szoktatás gyakorlatai miatt sulykoljuk. Valójában, a kész telemark technikában a folyamatos ívelés miatt nem létező elem, de mindenképp az első siklási élmény.

 

Terep:

A pályák forgalmától elkülönített, széles, jól belátható, enyhe lejtő kifutóval, ellenlejtővel, lehetőség szerint vízszintes induló hellyel.

 

Cél:

  • Siklás közben az egyensúlyi helyzet megtalálása és megtartása.
  • A helyes testtartás felvétele.
  • A terhelés, tehermentesítés, átterhelés, valamint a lábtartás csere megtanulása.
  • Lécbiztonság fokozása

 

Gyakorlatok:

(Az alpesi technika oktatásában alkalmazott gyakorlatokon kívül)

  • Guggolások teli talpon és sarok elemelkedéssel.
  • Siklás közben törzsmozgások előre-hátra, oldalra.
  • Behelyezkedés.
  • Pozícióváltások csúsztatva, ugorva… stb.
  • Telemark pozícióban tapsolás, vagy tárgy átadása az elöl lévő comb alatt.
  • Telemark pozícióban terhelések előre-hátra, első-hátsó lécemelések.
  • Lassú siklás közben lépések előre.
  • Ellépegetések (ívlépés) mindkét irányba megállásig

 

Telemark ív rotációval - ½ telemark forduló

 

Ez az első íveléssel létrejött irányváltoztatási forma.

 

Terep:

A pályák forgalmától elzárt, széles, jól belátható, enyhe lejtő kifutóval, lehetőség szerint vízszintes induló hellyel.

 

Cél:

Egyenes siklásból kivitelezett irányváltoztatás, telemark tartásban.

 

Végrehajtás:

Telemark tartásból indulva egyenes siklás esésvonal irányába, majd a karok együttes indításával a teljes felsőtestünket a kívánt kanyarodási irányba fordítjuk. A törzs mozdulatát a tekintet is követi. A törzs munkájában a csípő már alig vesz részt, valódi feladata, hogy a felsőtest által keltett forgató impulzust közvetítse a lábak felé anélkül, hogy eredeti helyzetéből kifordulna. Az így létrejövő rotáció hatására a még kevéssé az élére fordított sík egyszerre elfordulnak. Ha azonban a csípő az említett módon elfordul, a lécek elvesztik élhelyzetüket, és kontrollálatlanul kitörnek az ívből, túlfordulnak.

A sílécek élezésének hiánya és a nem megfelelő terhelési viszonyok miatt esetlegesen létrejövő túlfordulást a későbbiekben az élhasználati és terhelési gyakorlatokkal küszöbölhetjük ki.

 

Gyakorlatok:

  • Lendületes törzsfordítás a karok együttes „kaszálásával” az ívközéppont felé.
  • Az ívbelső kéz csípőn tartásával és az ív külső kéz keresztbe lendítésével irányított, lendületes törzsfordítás.
  • A karokat oldalsó középtartásban tartva, „repülő” törzsfordítás.
  • Indulás párhuzamos alpesi alaptartásból esésvonalba, majd behelyezkedés telemark pozícióba, egyidejű törzsfordítás az ív irányába.

 

Rézsút siklásos gyakorlatok - az ív bekormányzási szakaszának előkészítése

 

Mint technikai elem, önállóan nem használatos, de nélkülözhetetlen az él- és terhelésváltás technikáinak gyakorlásához.

 

Terep:

Enyhe lejtős, széles, jól belátható lejtő kifutóval.

 

Cél:

A síléc él helyzetének kihasználása, a sodródás és élezés kontrollálása.

 

Gyakorlatok:

  • Rézsút siklás, rézsút csúszás alpesi carving tartásban (párhuzamos lécek, lábszárak).
  • Alpesi tartásból a hegysí hátrahagyása (behelyezkedés telemark pozícióba) és folyamatos élezése (kislábujj-nagylábujj terhelés).
  • Rézsút siklás telemark pozícióban.
  • Élezés - rolózás siklás közben (térd billentés, bokaejtés).
  • Előre - hátraterhelés siklás közben.
  • Rézsút siklás, rolózás alpesi tartásban és telecarving pozícióban.
  • Rézsút csúszás közben, alpesi tartásban felváltva a léc csőrének, majd végének megindítása esésvonal irányába ("hull falevél" gyakorlat).
  • Rézsút csúszás közben, telemark tartásban felváltva a léc csőrének, majd végének megindítása esésvonal irányába ("hulló falevél" gyakorlat).

 

Girland – a telemark alaplendületet előkészítő gyakorlat

 

Végrehajtás:

Alpesi carving tartásban rézsút siklás, majd a lécek együttes lapra ordításával az esésvonal irányába sodródunk, de annak elérése előtt telemark pozícióba helyezkedve, a felsőtest rotációjának segítségével visszakormányozzuk a síket az eredeti rézsút siklás irányába. A gyakorlatot többször is megismételjük ugyanabba az irányba.

 

Telemark alaplendület

 

A telemark alaplendület a már elsajátított mozgásformák összekötéséből létrejött, folyamatos ívelés.

A már megtanult mozdulatokat tovább finomítjuk. A síelt hosszú ívek közben a léc kellő élezésére koncentrálunk, valamint a megfelelő tartás, terhelés és az egyensúlyi helyzet megtartására.

 

Célja:

Folyamatos ívek, egymásba folyó mozgásfázisok, gördülékeny élváltások kivitelezése, amelyek a két sí egyidejű tolás-húzásával (lábtartás cserével) jönnek létre, így a terhelési viszonyok a két sí között egyenlők maradnak. Az ívképzés kulcseleme a felsőtest és a „tekintet” irányította rotáció.

 

Végrehajtása:

Telemark tartásból indulva rézsút siklás, majd lábtartáscserével együtt lapra fordítva a síket, a törzs rotációjának segítségével esésvonalba sodródunk, ahonnan a megkezdett ívet a tovább folytatott rotációval kikormányozzuk.

A sílécek végig párhuzamosan, közel csípőszéles, nyitott léctartással siklanak.

A következő ív megkezdését a pozícióváltás, valamint a karok és a válltengely következő ív irányába fordulása segíti elő.

 

Telemark lendületek hangsúlyos vertikális mozgással

 

Magastehermentesítéssel:

Az élváltásokat és a lábtartás cserét a súlypont hangsúlyos felfele mozgása kíséri, amely a lábak viszonylagos nyújtásával jön létre. Az ív kikormányzási szakaszában a pozíció felvételéből adódó súlypontsüllyesztéssel szabályozzuk a forgatást, ezáltal az ív sugarának méretét (a kikormányzási szakasz súlypontsüllyesztése a következő ív előkészítési fázisa). Az ív végén létrejött, viszonylag mély, reakciókész súlyponti helyzetből tudunk emelkedni.

 

Mélytehermentesítéssel:

A folyamatos élváltásokat a súlypont hangsúlyos ejtése segíti. Ennek a súlypontejtésnek köszönhetően már az ív elején egy mély súlyponti helyzetből kezdhetjük az aktív forgatást. A lábak erőteljes nyújtása, ezáltal a lécek ívbelső éleinek határozott terhelése a kikormányzási szakasz végére teljes mértékben felfeszíti a sít, amely telemark ívének mentén meghajlik, az adagolt élszögtől függően. A felfeszített sí visszarúgási energiáit az ív végén a súlypont újbóli ejtésével egyszerűen lenyeljük. A test átbillen a következő ív középpontja felé, és a létrejövő mély helyzetből a lábak nyújtása által máris adagolja az erőket az új ívben futó lécekre.

 

Telecarving

 

A hosszú ívelés alaptechnikájának elsajátítása után az élezés technikai kivitelezésére fektetjük a hangsúlyt. Így abszolút élén vezetett íveket leszünk képesek síelni. A mai carving felszereléseknek köszönhetően ez már nem okoz nehézséget.

Az alpesi síelés mozgásformáitól sokban eltér a telemark technika. A szabad sarok okozta kényes egyensúlyi helyzetet a telemark pozícióval (támadóállás) átváltoztatjuk egy meglepően stabil és reakcióképes tartássá. Ebben a helyzetben felvetődik a kérdés: hogyan lehet így élére helyezni és ott tartani léceinket?

A mozgásban és annak szabályozásában ugyanazok a „sí ízületek” vesznek részt, mint az alpesi technikában. A boka, térd és csípő hasonló feladatokat lát el, a különbség csupán annyi, hogy a hangsúly és az igénybevétel másképp oszlik meg közöttük.

A léceket élére helyezni alapvetően a térd billentésével, a csípő behelyezésével és a teljes test bedőlésével lehet. Ez megegyezik az alpesi technikában alkalmazottakkal. A telemark technika sajátos tartásából adódóan viszont a boka ízület is aktív feladatot lát el az élezés kivitelezésében. A hátsó (ívbelső) lécet élen tartani nem lehet laza vagy kevéssé feszes izmokkal, ízületekkel. Az Achilles-ín és a vádli dinamikus munkájának köszönhetően teljesen ellenőrzésünk alatt tudjuk tartani az ívbelső sí élhelyzetét, sőt a lábfej feszítő izmai is határozott szerephez jutnak.

A térd munkáját, szintén a telemark tartásnak köszönhetően, az oldal irányú mozgás (döntés, forgatás) helyett inkább az előre-hátramozgás jellemzi. Az élezés feladatának oroszlánrészét a csípő behelyezésével vagy a teljes test bedöntésével végezzük. (A mai carving felszerelésekkel ez már gyerekjáték.)

 

Telemark rövid lendület

 

A telemark rövid lendület eltér az alaplendülettől, mivel itt a sűrű irányváltások nem teszik lehetővé, hogy a váll és felsőtest mindvégig a sílécek csőrének irányába haladjanak, sőt, ezzel akadályoznák az irányváltások gyorsaságát. Rövid lendületeknél az ív kikormányzási szakasza egybeolvad a következő ív bekormányzásának előkészítésével, így a vállak az ív végén már a következő ív irányába mutatnak. Kívülről nézve a tekintet és a vállak az esésvonal irányába haladnak, míg a törzs és a csípő, dinamikus munkájának köszönhetően, forgatja a léceket. A gyors pozíció- és élváltást hangsúlyos vertikális mozgás segíti.

A technika bot nélküli elsajátítása után építsük be a helyes bothasználatot, mely segíti a forgatást, az ív megkezdését, valamint a ritmust.

 

Bothasználat

 

A bot használatát és szerepét a telemark technikában hosszasan lehetne fejtegetni, mivel amilyen sokoldalú a felszerelés, olyan sokrétű a bot szerepe is. A túrázás, versenyzés, sífutás, vagy az egyéb kapcsolódó irányzatok, mind-mind más bothasználati technikákat igényelnek.

 

Az alap technikapályán való lesikláskor:

A bot hossza megegyezik az alpesi síbotok méretével.A bot használata - diagonál botozás esetén - a ritmus egyenletességét, a forgatást és az egyensúlyozást segíti. Leszúrásának helye az elöl lévő cipő előtt vagy mellett, a völgy felőli oldalon van, ideje pedig a tehermentesítés megkezdését megelőző pillanatban.

A páros botozás az egyensúly és ritmus meghatározásán kívül, minden alkalommal segít a vállakat és ez által a tartást a megfelelő helyre visszaállítani.

 

©Tumbász Gergő